Csend és költözés

babacipo
Forrás: Crafty ME

Régóta nagy a csend itt a blogon: nem tűntem el, de sok esemény történt a világ végén kis családunkkal.

 

Először is, többen lettünk: egy tündéri szöszi kislány érkezett az életünkbe, úgyhogy róla szólt a Világvégén család elmúlt két hónapja.

“Csend és költözés” Tovább olvasása

Reklámok

Pomaire

IMG_5693Ez az ahely, ahol találkoztam az igazi chilei húslevessel, a cazuelával, a nesszkávéval és a chilei szegénységgel. Utóbbi kettő elég nagy sokk volt az első hónapra.

Ez egy kis kézműves-falu a fővárostól 50 kilométernyire, zöld dombocskák között. Sokan kiruccannak ide hétvégén a fővárosból:   köztudott, hogy a kerámiák és egyéb kézművestárgyak mellett hagyományos házi ízeket lehet itt enni, többek között kilós empanadas-t is. (ez hússal, sajttal vagy tenger gyümölcseivel töltött tésztabatyu). Így hallottunk mi is róla, az első hétvégéink egyikén meg is látogattuk. “Pomaire” Tovább olvasása

Mindennapi kenyerünk – chilei konyha, negyedik rész

breadHa azt mondom, kenyér, lelki szemeim előtt – (félig) székelyként – megjelenik egy szép kétkilós pityókás házikenyér, sötétre sülten, frissen szeletelve. Ami ennél kisebb, az kifli, zsömle, vekni vagy egyéb névvel ellátott péksütemény és nem tartozik a hétköznapokhoz. Ehhez képest igen nagy volt a meglepetésem, mikor idekerültünk és kenyeret kerestem a bevásásrlóközpontban vagy a péknél.

A mindennapi kenyeret itt Chilében úgy hívják, marraqueta (ejtsd: márákétá): nem valami harci szerszám ez, hanem egy nagy zsömle 4 kisebb részre osztva. Pont két szendvics lesz belőle és negyedébe pedig sült grillkolbászkát lehet tenni, ez a híres choripan (ejtsd: csoripán, kolbászos kenyér), enélkül nincs grillparti. Itt nem hagyomány a nagyformájú, kilós vagy többkilós kenyér. Szeletelt kenyeret is lehet kapni, de az már az amerikai hosszú, negyszögletű, hosszanfriss toastkenyér. Az összes kapható egyéb péksütemény hasonló tésztájú, állagú, mint a marraqueta, csak más formájú és különböző fantázianevekre hallgat. Ilyen nevük van, hogy hallulla (ejtsd: hájujá), dobladita (ejtsd: dobláditá, azaz a kettétűrt), bocado de dama (ejtsd: bokádó dé dámá, azaz hölgy harapása, vagy valami hasonló).  Azaz variációk egy témára. Lásd a mellékelt ábrát. “Mindennapi kenyerünk – chilei konyha, negyedik rész” Tovább olvasása

Egy kis hűsítő tóvidéki nosztalgia. Puerto Varas és környéke.

Valahol messze délen, na nem a szerelem tengerében, de az ezer tó valamelyikében megfürödnék most, mikor mindenki kezdi felpakolni a közösségi oldalakra a nyaralós fotókat mi meg itt nézzük, hogy hullnak le az utolsó falevelek. Délen persze ilyenkor nem lehet fürödni, csak a tavak tükrében csodálni a hósapkás tűzhányókat vagy jól beöltözve forrócsokit kóstolgatni valamenyik alpesi hangulatú kávézóban. Nyáron kellemesen hűs idő van, gyönyörű zöld a táj, ellentétben a kopár fővárossal.

SONY DSC

“Egy kis hűsítő tóvidéki nosztalgia. Puerto Varas és környéke.” Tovább olvasása

Chilei édességek, azaz a karamell uralma – chilei konyha, harmadik rész

dulcesA chilei édességek nagyrésze a karamellel van szoros kapcsolatban, de legalább azzal ragasztják össze. A hivatalos spanyol nyelvű megnevezése dulce de leche, de természetesen a chilei spanyol ezt is másképp hívja, itt manjar a becsületes neve. Szóval ez egy folyékony karamellkrém, amely körülbelül annyira megosztja az emberiséget, mint a kapor, vagy szereted vagy rá sem bírsz nézni. Én mindenevő vagyok, de bevallom hősiesen, ez a lekvárszerű karamell nem nagy barátom. Megpróbálok nem elfogultan nyilatkozni róla. Lényeg az, hogy itt Chilében elég sok édességben megtalálható, a karamelles palacsintától kezdve a karamellel összeragasztott habcsókig, “nyersanyag” formájában mindenhol megvásárolható befőttesüvegekben, mint máshol a méz vagy a lekvár. “Chilei édességek, azaz a karamell uralma – chilei konyha, harmadik rész” Tovább olvasása

Nana, azaz háztartási alkalmazott

Apró hölgyek, mintás és vasalt köpenyben, délben üresen tolják a babakocsit az oviba, aztán a gyerekkel haza; bevásárolnak a piacon, sétáltatják az ölebeket és a gyerekeket a parkban, szorgosan törölgetik az erkélyek korlátait. Ismerősen köszöntik egymást a liftben,  mikor reggel 7 és 8 között berajzanak a munkáltatóik tömbházaiba, délután pedig hazafele. Legtöbbjük anya- vagy nagymamakorú, sokszor saját gyerekeiket, unokájukat nem tudják felügyelni, hogy elvégezhessék a munkájukat. Ők a háztartási kisegítők, azaz a nana (ejtsd náná). Ritkábban fiatalok, egyetemisták, akik részmunkaidőben dolgoznak. Ők inkább gyerekfelügyeletet vállalnak. “Nana, azaz háztartási alkalmazott” Tovább olvasása

Az ismerkedésről és a kötődésekről

2015-12-10 14.17.26-3

Fura dolog ez a ragaszkodás, akkor tör rád, mikor nem is gondolnád. Azt hinnéd, egy idő után már nincs hely sem az agyadban, sem az idődben, sem az életedben új emberekre, elég feladat a már meglévőkkel jópajti maradni. Aztán mit ad a sors, elköltözöl a világ végére és mégiscsak páran belopják magad az életedbe. Mikor hazamész vakációzni, van aki kikísérjen a reptérre, netalán várjon egy jó kávéval, mikor visszatérsz, bulit szervez a tiszteletedre, ilyenek. Számontartod a szülinapjukat, együtt örülsz a gyógyulásuknak és együtt törlitek le a gyerek térdét, mikor leesett a parkban. Mikor hazamész vagy továbbmész, rájössz, hogy hiányoznak. Ez a szerencsésebbik eset.

Van a kevésbé szerencsés, nemrég történt ez is.

Itt Santiagóban egy kicsi, ha úgy tetszik, butik-nyelviskolába jártam 4 hónapig, ahol volt 3 csoport és általában 5 tanár, a város egy kevésbé turistás részén. Itt a házak századfordulósak, színes cementlapok vannak a kis patiokban, gyönyörű faragott asztalosmunka a házakon, régimódi boltok a benyílókban, ahol a tulajdonos árul szürke vászonköpenyben. A nyelvsulit egy idős egyetemi tanár házaspár alapította, akik a diktatúra idején Németországban éltek, majd visszatértek és nyugdíjas éveikben nyelvtanítással foglalkoztak. Azaz Don Camilo igazgatta az iskolát és señora Sonia tanított. Nagy műveltségű, türelmű és igen barátságos emberek, egy kicsit szüleink helyett a szüleink is lettek, főleg a hölgy. Fontos számukra, hogy ne csak a nyelvet, hanem a chilei és dél-amerikai kultúrát is kicsit megismertessék a tanítványokkal. Voltak tematikus délelőttök meg kirándulások is, voltunk piacon és főztünk utána, énekeket tanultunk, verseket olvastunk, múzeumot látogattunk, volt történelemóra és temetőlátogatás is. Könyv- és zeneajánló. A fiatal tanárok is ebben a szellemben tanítottak, azóta is tartom velük a kapcsolatot. Az iskola közönsége is vegyes, mindig vannak fiatal cserediákok, akiknek szállást biztosítanak családoknál, világutazók, kóbor lelkek, turisták, de szoros kapcsolatot ápolnak a katolikus egyházzal, ezért majdnem minden csoportban van lelkész vagy apáca is. A nemzetek kavalkádja is elképesztő, nekem madagaszkári, kenyai, kanadai, koreai csoporttársaim is voltak többek közt.

Nemrég értesültem, hogy az öregúr hirtelen elhunyt 76 évesen. Katolikus család, virrasztót szerveztek aznap este, ahol mexikói dalokkal s gitárkísérettel búcsúztatta az egyik testvérének az unokája (az öregúrnak mexikói gyökerei is vannak) és hatalmas virágcsokrok mellett ültek az ismerősök, csendben sztorizgatva. Más volt az íze az együttlétnek és a gyásznak, mint az otthon megszokott, például nem mindenki viselt feketét: señora Sonia a jól ismert lila felsőjében, megöregedve és mosolyogva fogadta az együttérzőket. Az emberek együtt énekeltek a zenésszel, aztán megtapsolták a produkciót. Közben a konyhában teával, kávéval vagy süteményekkel szolgálta ki magát az ember, sőt, a patioban is sokan ültek körben, csendben beszélgetve és cigarettázva.

Mondom, fura ez a ragaszkodás és még nehezebb az elengedés. Don Camilo, kevesebbek lettünk nélküled!

Halak és tenger gyümölcsei. Bónuszvers. – chilei konyha, második rész

seafood

Chile majd’ 6000 kilométeres partszakasza bővelkedik halakban és különféle tenger gyümölcseiben. Szerencsére szeretik is a helybeliek, halpiacokon, bevásárlóláncok halpultjaiban, kiskereskedőknél az utcasarkon, éttermekben, sarki kifőzdében, mindenhol lehet vásárolni halat illetve kóstolni. Folytatom a chilei konyha bemutatását, a kiindulópont ismét az Etoile képeslapja. “Halak és tenger gyümölcsei. Bónuszvers. – chilei konyha, második rész” Tovább olvasása

Az utcán

SONY DSC

Chilében, de főleg Santiagóban sokan foglalkoznak kiskereskedelemmel, ha lehet ezt így nevezni.  Úton-útfélen árulnak, készítenek, sütnek vagy főznek valamit, az út mellett süteményt, gyümölcsöt, házitojást, kinek mi kerül a házatáján. Bent a nagyvárosban pedig termékek helyett inkább élelmes szolgáltatókat találunk. A tevékenységek hivatalos hátteréről nincsenek teljesen pontos infóim: azt tudom, hogy az állandó árusok a helyi közigazgatási egységeknél jelentkeznek és adóznak, a többieket nem tudom. Összegyűjtöttem a kedvenceim.

“Az utcán” Tovább olvasása

Szabadtéri képtár, azaz falfestmények magasfokon

SONY DSCVan ez a kis lakónegyed, eredetileg két bányatársaság építette a munkásainak a hatvanas évek elején: San Miguel kolónia a hasonló nevű szentről elnevezett negyedben Santiago középső-déli részén.

Az akkori standardok szerint igen levegős és modern tömbházlakások ezek, sok zöldövezettel, nagy  közösségi terekkel. Szükség volt térre, az akkori családok legkevesebb négy gyereket neveltek, hangos volt itt az utca. Közösséggé is kovácsolódott akkoriban ez a mininegyed, volt itt sportegyesület és az anyák egyesülete tavasz vásárokat szervezett. “Szabadtéri képtár, azaz falfestmények magasfokon” Tovább olvasása