Közeledik karácsony. Hogyan ünnepelnek mifelénk?

Lassan meggyújtjuk az advent koszorún a negyedik gyertyát, az év végi céges hajrá végetér. Kezdődik az otthoni menet, a viddleaszőnyeget-állítsdbeafát-anyádékmikorjönnek típusú párbeszédek, készül az ünnepi menü, kint kopog a fagytól, az ember lassan megunja a forraltbort és a csecsebecséket az adventi vásárban és az ajándéklista végére ér.

Míg az európai tél kipirosítja az orrunk és bekerget a meleg lakásokba, a sok évvégi rohanás, projektlezárás, beszámoló-elszámoló egyfajta pontot tesz az év végére, mindenki igyekszik meghúzni azt a bizonyos vonalat, itt, a világ túlsó végén más íze van az ünnepnek.

Tombol a nyár. Befejeződött az iskola, kezdődik a nyári vakáció. Meleg van, hosszúak a nappalok, hív a tengerpart, az emberek gondolatban már a január-februári vakációt tervezik, inkább – legalábbis úgy érzem – egy felpörgetett időszak ez, a várakozásé és nem a lecsendesedésé.

Na de lássuk a részleteket.

A lakosság nagyrésze katolikus, tehát a katolikus vallás hagyományai szerint a Megváltó születését ünnepeljük.

Én a santiagói ismerősöktől kérdezősködtem, olvasgattam, néha tévéztem is, azt írom le, amit láttam-hallottam és a közvetlen környezetemben tapasztaltam. Chile nagy ország, változik a népességi összetétele, az éghajlat, a szokások is. Ezért nem mondanám azt, hogy mindezek chilei jellegzetességek. Gondoljunk arra, hogy  Erdélyben is másképp ünnepel egy magyar, román, szász, örmény vagy cigány család, még csak az ajándékokat sem ugyanaz a személy hozza. Sőt a magyarországi ünnepi asztalra sem az kerül, mint az erdélyi magyar család asztalára.

Az adventi időszak nem annyira hangsúlyos, nincs például adventi koszorú vagy vásárok. Azaz vannak ajándékvásárok, de semmiben sem különböznek az év egyéb időszakában megrendezettektől. Karácsony közeledtével megjelennek a jellegzetes karácsonyi ízek, kézműves foglalkozások gyerekeknek ezeken a vásárokon, ennyi.

Már november elején megjelennek a boltokban a karácsonyi díszek és a boltok, plázák, közterek, házak is kezdenek díszbe öltözni. Sok helyen betlehemest állítanak, karácsonyfákat díszítenek vagy díszvilágítást szerelnek fel. De vannak felfújható Télapók, rénszarvasok s minden egyéb ilyenkor előkerülő giccs is. Santiagóban, legalábbis ezen a részen, ahol mi lakunk, nem nagy divat a házak karácsonyi díszbe való öltöztetése, itt esetleg karácsonyfa (műfenyőből, természetesen) vagy díszvilágítás van a teraszokon, a társasházak halljában.  A hallban fa alatt pedig ajándékok: a lakók hálálják meg a concierge, azaz a portáscsapat munkáját, akik éjjel-nappali szolgálatot teljesítenek egész évben. A magánházak közül is keveset díszítenek. Vannak vidékek, ahol a díszítés sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Úgy értettem, ez viszonylag új divat, gondolom az olcsó színes égősorok rohamos terjedésével vált szokássá itt is, mint az egész világon.

A hallban felállított betlehemes és karácsonyfa

 

Az ünnep előtti utolsó 2 hét a karácsonyi céges bulik időszaka, ilyenkor vannak a tanévzárók is az iskolákban és egyéb oktatási intézményekben. Cégeknél is évzárás, szóval munka szempontjából ez egy eléggé húzós időszak az amúgyis hosszú programmal dolgozó fővárosiak számára.

Karácsony első napja ünnepnap. Karácsony szombatján, ahogy Erdélyben mondják, azaz Szentestén családi vacsorával ünnepelnek, előtte és/vagy utána templomozás  (van 6 órai és éjféli mise). A kettő között zajlik a vacsora, az ajándékozás éjfél előtt. Másnap tovább folyatódik az ünneplés családtagokkal, barátokkal. Van, ahol az ajándékosztás után fiestával, azaz bulival ünnepelnek: egy kedves taxis mesélte, hogy ők nem mennek templomba, este grillezés van, ajándékozás aztán buli, tánc, akár az utcán is. Amúgy a grillezést, mint a szenteste programpontját, hallottam braziloktól, argentínektől is. És talán náluk a karácsonyfa sem “kötelező”.

 

Itt az ajándékokat az “Öreg Karácsonyi” (Viejito Pascuero) hozza, akit rénszarvasok vezette szán röpít és a kéményen közlekedik. Az ajándékozás ellenben nagyon fontos, már a múlt héten alig lehetett parkolót kapni a parkolóházakban. Az “öreg” segédei nagy tömegekben vonulnak a sok és nagy színesen becsomagolt ajándékdobozokkal, zacskókkal.

Az ünnepi asztalra általában pulyka vagy csirke kerül, utána “karácsonyi kenyér”, azaz Pan de Pascua. Ez leginkább az olasz panettonera hasonlít, szárított gyümölcsökkel, magvakkal ízesített kalácsszerű édesség. Itt is megoszlanak a receptek, ami a tésztáját illeti: van, amelyik recept kelt tésztával készül és van kuglófszerű kavart is. A lényeg a sok szárított gyümölcs, magvak, rum, mézeskalács-fűszerek. A barna színét pedig a kakaótól vagy az instant kávétól kapja. Már december elejétől lehet kapni minden pékségben.

Amúgy a Pascua egyfajta ünnepnek is fordítható, mivel a Húsvét is Pascua. “Buenas Pascuas”-t kívánnak mindkét ünnepen, azaz kellemes ünnepeket!

Szintén jellegzetes a “majomfarok” ital, a Cola de Mono. Állaga leginkább a csokilikőrhöz hasonlít, de nem csokoládéval, hanem kávéval készül. Vaníliával, szegfűszeggel, szerecsendióval, fahéjjal, narancshéjjal ízesítik, alapja szeszesital (pisco, vodka stb.), tej, tejszín vagy sűrített tej. A kombinációk tárháza a fenti összetevőkből végtelen, láttam például kávé nélküli változatot is. Vagy van ahol határozottan azt írja, instant kávéból lesz a tuti, mások a filterkávéra esküsznek.

Karácsony és Újév között a itt Santiagóban a legtöbb helyen dolgoznak, akár szilveszter napján is, rövidebb programmal.

Szilveszter éjjelén is inkább a zártkörű, családi, baráti bulik az elfogadottabbak, de vannak utcai rendezvények is. Sok helyen van ünnepi tűzijáték.

Kellemes advent negyedik vasárnapját mindenkinek, áldott várakozást és meghitt ünneplést kívánok!